Immáron 150 éves családi hagyományőrzés révén viszem tovább a kosárfonás lenyűgöző mesterségét napjainkban. Kisgyermek korom óta kezdtem ellesni szüleimtől a szakma csíját-bínját, az aprólékos technika nagyon gyorsan a kezemre állt, 10 évesen fontam meg az első értékesíthető kosaraimat.

Magyarországra való áttelepedésünk után, testvéremmel együtt segítettünk be a családnak, a mindennapos megélhetés megteremtésében. Szenvedélyes odaadással és hatalmas tudásvággyal léptem át a munka iskolája küszöbét. A sok gyakorlás és a vessző egyre mélyebbre ható ismerete alakította ki bennem az esztétikai érzékek pontos használatát, az alázatot és a szakmához elengedhetetlen türelmet.

Jellememből fakadóan mindig ösztönösen magas elvárást állítok fel magammal szemben, így a termékeim minőségével szemben is. Ennek is köszönhetem, hogy 2016-ban szakmai díjazás után a Népművészet Ifjú Mestere, míg 2018 májusában a Népi Tárgyalkotó Iparművész címet nyertem el. 2019-ben megkaptam a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a hagyományainkat tovább tudjuk adni. Ennek szellemében nyitottam meg tiszaalpári műhelyemet "nyitott műhellyé" az érdeklődők számára.

A kosárfonás nekem egyenlő a szabadsággal, a természet szeretetével és egyben az alkotással.